Tanévnyitó beszéd 2O11

Kedves Diákok, kedves elsősök, tisztelt tanári kar, kedves vendégek, hölgyeim és uraim!

Az ember szinte hinni sem mer a szemének, hogy véget ért a vakáció, amely bővelkedett a makrancos időjárás szélsőségeivel. De az idő kereke megállíthatatlan. Hogy a költővel szóljak: „Itt van az ősz, itt van újra.“ Az ősz fogalma pedig szorosan párosul az iskola fogalmával, mert szeptemberben az iskolaépületek megtelnek élettel országszerte, megkezdődik a tanítás. Újra találkozunk az iskolában, hogy ünnepélyes keretek közt, az alkalomnak megfelelő tisztelettel megnyissuk a 2011/2012-es tanévet.

Biztos vagyok abban, hogy sokan közületek lélekben még távol álltok az iskolától, nagyon erősek bennetek a vakáció keltette élmények, az emlékképek elhomályosítják a rendszeres, igényes és szorgalmas munkát megkövetelő iskolai év első jelzéseit. Egy kissé abszurd helyzet ez, de az élet abszurditásait kénytelenek vagyunk elfogadni. Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.

Új iskolaévet nyitunk, és az már évszázados konvenció, hogy az öregdiákok között sok új arc, vigyázó szempár tűnik fel. Igen, megjöttek az elsős hallgatók, a gólyák. Nagyon sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm őket, mind a tanári kar, mind az iskola vezetése nevében. Bízom benne, hogy ők lesznek azok, akik az iskola vérkeringését felpezsdítik, új színt, új hangot hoznak a huzatos épület falai közé. Remélem, hogy hangyaszorgalmukkal, tehetségükkel, akaraterejükkel nemcsak a saját megítélésüket könnyítik meg, hanem iskolánk színvonalát is emelik majd, és igaz értéket jelentenek nemzetiségi oktatásügyünk számára, sőt perspektív zálogai lesznek a jövő nemzetiségi értelmiségnek is.

Tudom, most kissé megilletődötten álltok itt. Biztosan akadnak olyanok is köztetek, akik feszélyezve érzik magukat. Ez természetes érzés ebben a helyzetben, ne zavarjon senkit sem. Beilleszkedésetek miatt ne aggódjatok, mert iskolánk tanári kara felkészült, tapasztalt pedagógusokból áll, akik minden segítséget megadnak majd nektek. Csak mindig kettőn áll a vásár. Nektek is kell akarni, nagyon akarni és tenni, tenni. A közös munka értéket szül majd, meglátjátok!

Sejtem, hogy az első napokban tájékozódni fogtok idősebb iskolatársaitoktól a tanárokról, a tantárgyakról, az iskolai életről, mindenről, ami összefügg az új alma máterrel. Ezzel kapcsolatban csak azt tanácsolhatom, ne adjatok a kósza hírekre, inkább a saját tapasztalatotok legyen a meghatározó tényező. Tartsátok meg Goethe szavait elmétekben: “Változni és változtatni!” Az elhangzottak jegyében köszöntöm új elsőseinket, és kívánok nekik sikeres négyéves itt-tartózkodást!

Kedves diákok, igényes iskolai év elébe nézünk több szempontból is. Egyrészből társadalmunk tagozódása, a szociális gondok, a létbizonytalanság érzése kivetítődnek iskolánk életére, az oktatásra és nevelésre. Keményen meg kell küzdenünk létünkért. Ne várjunk mástól segítséget, magunk irányítsuk sorsunkat! A ti feladatotok az alapos készülés, az elmélyült tanulás lesz. Csak az képes eredményes lenni, aki nagyon akar, hisz saját képességeiben, tudásában, és fanatikusan vágyik a sikerre.

Más szemszögből tekintve, oktatásügyünk jelentős átépítésen megy keresztül. A negyedikes, végzős diákokra igényes munka vár. Együtt, közös munkával kell leküzdeni a várható nehézségeket és sikeresnek lenni. Elvárom a végzős diákoktól, hogy megfelelő komolysággal, odaadó munkával bizonyítsák majd képességüket, felkészültségüket, tehetségüket és akaraterejüket!  Iskolánk tanári kara a nyár folyamán kidolgozta az új iskolai oktatási programot a negyedik évolyamra is. Köszönöm munkájukat.

Az iskolát úgy fogadjátok el, hogy az elsősorban azt mutatja meg nektek, a tudományok és bölcsességek felé merre is vezet az út, a kijelölt utat már magatoknak kell bejárni tudásszomjtól hajtva. Az iskolai oktatás a köszörűkőhöz hasonlítható, ami az acélt nemessé élezi, pallérozza, de köszörülni való fémet nem szülhet.

Persze az élet nemcsak munkából áll, hanem számtalan kellemes oldala is van. A valódi diákot az jellemzi, hogy kötelessége teljesítése mellett megmarad igaz, szabadlelkű diáknak. Szabadidejét tartalmasan éli.

Tegyetek arról, hogy ez a szabadidő hangulatos legyen, vonzza a diáktársakat, s az összejöveteleken csillanjon ki az ész és az értelem felsőbbrendűsége, tisztasága, az érzelmek magas hőfoka. Ha kevesen lesztek, ez ne zavarjon. Döntsön a minőség! Adjatok fazont az iskolának! Teremtsétek meg a szellemét! Szeressétek, becsüljétek, tiszteljétek! A tanárokkal karöltve olyan szellemiséget teremtsetek, amely példaértékű lesz majd a jövő nemzedékeknek is.

Ebben az iskolaévben kerülnek forgalomba újra az ún. oktatási utalványok. Minden diák eldöntheti, milyen kört akar látogatni szabadidejében. Ezt a problémakört a közeljövőben megbeszéljuk.

A zene, a művészet iránt vonzódó diákok a Bartók Béla vegyeskarunknak lehetnek tagjai. A sportot kedvelők kedvükre űzhetik azt a mozgáskultúra órákon.

Az elhangzottakból egyértelműen kitűnik, rajtunk múlik, közös, elkötelezett munkánkon a jövő. Ne hagyjuk, hogy közénk bárki is éket verhessen.

De tegyünk most fére bajt, gondot, problémát! Inkább próbáljunk egymásnak örülni, hogy újra együtt vagyunk, legyünk egy nagy család, ami a közös cél érdekében harmonikus életre törekszik.

Kedves Diáksereg, ma megnyílnak a tudás kapui, vegyétek birtokba a termeket, töltsétek meg a levegőt a tudás szellemével, mert a tudás hatalom, az egyetlen olyen érték, amit senki el nem vehet tőletek. Tartsátok szem előtt azt, hogy megtisztelő és felemelő érzés ipolysági diáknak lenni!

Végül hadd idézem Madách Imrét, akinek mélyen elgondolkodtató szavait érdemes megszívlelni: „Karod erős – szíved emelkedett: Végtelen a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd szüntelenül, mely visszaint s emel, csak azt kövesd.“

Köszönöm a figyelmet!